A jelenlegi kezelési protokollok mellett a betegek kevesebb mint 5 %-ában lehet számítani arra, hogy a betegek életminőségét befolyásoló szervkárosodások alakulnak ki (agytumoros betegeknél a neurologiai maradványtünetek ennél lényeges magasabb arányban fordulhatnak elő!). Különböző érzékeny módszerekkel vizsgálva viszont a különböző patológiás szervfunkciós eltérések 30-75 %-ban megfigyelhetők az irodalmi adatok szerint.

A leggyakrabban előforduló késői mellékhatások szervek ill. szervrendszerek szerint a következők.

Szív

Főleg az ún. antraciklin típusú kemoterápiás gyógyszerek után észlelhető. Leggyakrabban bal kamra elégtelenség formájában jelentkezik. Súlyos, kezelést igénylő károsodás a betegek 4-7 %-ában fordul elő. Enyhébb EKG vagy szívultrahang eltérések a betegek 10-30%-ában jelentkezhetnek. A legsúlyosabb forma, az életet is veszélyeztető pangásos szívelégtelenség a kezelések után évekkel (akár több mint 10-20 év múlva is!) is felléphet. Mindezek alapján a betegek hosszútávú (életen keresztül) követése és UH-os ellenőrzése szükséges. Ingervezetési- és ritmuszavarok, billentyűhibák is előfordulhatnak (általában enyhébbek, kezelést ritkán igényelnek).

Az újabban kifejlesztett antraciklinek (idarubicin, epirubicin) már kevesebb szívkárosító hatással bírnak.

A mellkasi besugárzás is okozhat szívkárosodást.

Vese

A vesekárosító hatás jelentkezhet természetesen akutan, hiszen a gyógyszerek többsége a vesén át ürül, de a károsodások krónikussá is válhatnak.

A citosztatikumok közül elsősorban a platinaszármazékok (cisplatin) vesekárosító hatása közismert. Csökkenhet a vesefunkció ill. a koncentráló képesség. Nagy adagok alkalmazása esetén a vesén keresztül ásványi anyag vesztés (elsősorban magnézium-vesztés) az esetek kb. 25%-ában kialakul.

A methotrexat (MTX) nagy dózisban alkalmazva (több gramm adagban) szintén vesekárosító lehet. Akár akut veseelégtelenséget is okozhat (ritkán), valamint enyhe eltéréseket, fehérjeürítést az esetek kb. 25-30 %-ában figyelhetünk meg. Ugyanakkor krónikus, maradandó károsodás csak az estek kb. 5%-ában fordul elő. 

A harmadik legfontosabb vesekárosító vegyület az ifosfamid. Dózisfüggő módon jelentős tubuláris (vesecsövecskék) károsodáshoz vezethet.

Nagy összdózisok alkalmazásánál (csont- és lágyrészdaganatok) tartós (enyhe) károsodással kell számolnunk az esetek 20-40%-ában (súlyos eltérések 2-5%-ban).

Nagy dózisú hasi besugárzás után is kialakulhat vesekárosodás (gyermekkorban ritkán).

Máj

A citosztatikumok lebontásában a máj döntő szerepet játszik, így az akut májkárosítás viszonylag gyakran fordul elő.

A gyógyszerek elsősorban direkt módos pusztítják a májsejteket.

A másik döntő tényező a transzfúziókkal bevitt nagy mennyiségű vas által okozott vasterhelés. Nagy mennyiségű transzfúzió után (pl. leukémiák, egyes daganatok) az esetek 20-35 %-ában számolhatunk kóros vasraktározással. 

A harmadik fő májkárosító tényező még napjainkban is a transzfúziók által átvitt fertőző ágensek révén kialakuló krónikus májgyulladás, hepatitis. A donorok megfelelő szűrése mellett is (Magyarországon megoldott!) előfordul 0,03%-ban hepatitis fertőzés.

Krónikus májfunkció zavar (májzsugorodás) szerencsére csak rutkán alakul k,i (1-2 %).

Hormonális hatások

Növekedés

Növekedési zavar a hagyományos kemoterápia mellett ritkán alakul ki (fiatal korban, főleg csecsemő betegek esetében gyakrabban).

Koponya- és gerincvelő besugárzás után viszont már számolni kell az előfordulásával. Ritkán (a betegek néhány százaléka) még növekedési hormon (GH) kezelésre is szükség lehet. Csontvelő átültetés és egésztest besugárzás után 20-50%-ban kell számolnunk GH hiánnyal. 

Csontrendszer

Csontritkulás kialakulhat  besugárzás, szteroid kezelés (esetleg más citosztatikumok) mellett (kb. a betegek 10%-ában). A kezelésben D vitamin, Ca, esetleg hormonkészítmények (calcitonin, parathormon) alkalmazhatók eredményesen. Általában az elváltozások idővel javulnak.

Hasi besugárzás után gerincferdülés is kialakulhat (nagy dózisnál).

Pajzsmirigy

Pajzsmirigy károsodás gyakorlatilag csak sugárkezelés (nyak, mellkas) után fordul elő. Dózisfüggő módon viszont a betegek 50-100%-ában (!) kell a pajzsmirigy csökkent működésére (hypothyreosisra) számítani. A betegek nagy része élete végéig pajzsmirigy  hormon pótlást igényel.

Kemoterápia hatására csak igen ritkán (1%) fordul elő pajzsmirigy funkciózavar.

Számolni kell viszont még pajzsmirigy adenomák (jóindulatú daganatok) és göbök kialakulásával, mely a betegek 8-20%-át érintheti és kezelést ritkán igényel.

Nemzőképesség

Hasi sugárkezelés és bizonyos ún. „alkiláló” szerek (cyclophosphamid, procarbazin) fokozott alkalmazása mellett kell számolni termékenységi zavarokkal. A fiúk sokkal hajlamosabbak mint a lányok!

Különösen a korábban kezelt (nagy adag alkiláló kezelés) Hodgkin kóros betegeknél van különös jelentősége. A régebbi protokolloknál a fiúk 40 %-ánál csökkent spermatogenesis volt kimutatható. Lányoknál a petefészek funkció vagy mestruációs zavar 8-16%-ban fordul elő. Az újabb (1995 utáni) protokollok esetében a károsító hatás fiúk esetében is lecsökkenthető volt 20% alá.

Más betegcsoportokban  a nemzőképesség kisebb-nagyobb károsodása 5-20%-ban fordul elő.

Meg kell ugyanakkor említeni, hogy napjainkban egyre elterjedtebbé kezd válni a megaterápia őssejt védelemben (autológ transzplantáció) rezisztens ill. rossz prognózisú betegségekben. A különböző típusú csontvelő átültetések után viszont a gonádok károsodása 60-100% (!), ezért lehetőség szerint törekedni kell a megaterápiák előtt a csírasejtek lefagyasztására és tárolására. 

Anyagcsere hatások

Egyre több adat van arra vonatkozólag, hogy késői cukor anyagcsere zavar (glukóz intolerancia), emelkedett zsírszintek, fokozott érelmeszesedés (atherosclerosis) kockázat merülhetnek fel (különösen szteroid kezelésben is részesülő betegeknél).

Gyomor-, bélrendszer

Felszívódási zavar ill. krónikus enteritis képében nyilvánulhat meg. Főleg antraciklin és nagy dózisú cytosin arabinozid kezelés után, ill. hasi besugárzást követően.

Az előfordulási gyakorisága 20-30%. Az esetek nagy részében enyhe zavarról van szó, mely diétás úton rendezhető.

Tüdő

Különböző súlyosságú légzési elégtelenség a jellemző eltérés. Szerencsére súlyos formában ritkán fordul elő (2-5%). Főleg nagy dózisú mellkasi besugárzás után fordul elő. De hajlamosíthat mellkasi műtét is. Bizonyos gyógyszerek után halmozottabban fordul elő (bleomycin, cyclophosphamid).

Finom légzésfunkciós módszerekkel vizsgálva a betegek 10-30%-ban lehet klinikailag nem szignifikáns eltérést kimutatni (elsősorban a diffúziós kapacitás csökken). Transzplantáció, teljes test- ill. tüdő besugárzás esetén gyakrabban jelent problémát (30-40%).

Immunrendszer

A csontvelő működése és az immunvédekezés súlyosan károsodik a kezelések alatt és közvetlenül utána (fertőzésveszély, vérzésveszély, vérkészítmények pótlásának szükségessége). Az intenzív kemoterápiás- és a masszív sugárkezelések tartósan is károsítják az immunrendszert. A visszarendeződés általában kb. 1 évvel a terápia befejezése után már megfelelő. Leukémiás betegeknél később, szolid tumoros betegekben általában korábban rendeződik az immunrendszer. Csontvelő átültetés után viszont az immunrendszer teljes helyreállásához több évre (4-5) is szükség lehet.

Érzékeny immunológiai tesztekkel vizsgálva még 1-2 évvel a terápia befejezése után is kimutathatók eltérések. Ha tartósan alacsonyak az ellenanyag szintek, akkor immunglobulin pótlás is szóbajön.

Idegrendszer

Természetesen elsősorban a központi idegrendszeri daganatoknál jelentősek az idegrendszeri (a műtét és/vagy a koponya besugárzás hatására). Agytumoros betegekben kb. 30%-ban valamilyen késői idegrendszeri károsító hatás kimutatható.

Nem agytumoros betegeknél a különböző enyhe EEG eltérések, bénulások kb. 20%-ban fordulnak elő. Ezen elváltozások is idővel javulhatnak.

A citosztatikumok közül a cisplatin halláskárosodást okozó hatása közismert. Korábban ez a károsító hatás a betegek 50-60%-át érintette. Ma már a pontosabb adagolás, kisebb dózisok és a 24 órás adminisztráció következtében csak a betegek kevesebb mint 10%-ában van kimutatható hallásromlás (főleg a magas tartományokban). Hallókészüléket csak ritkán kell használni (2-3%).

Ezen kívül tanulási nehézségek gyakrabban fordulnak elő (20-50%).

Magatartászavarok és depresszió szintén gyakrabban fordulnak elő, mint az átlag populációban (10-20%).

Koncentrációs és beilleszkedési zavarokkal is számolniuk kell a volt betegeknek, a rehabilitációnak ezért ki kell terjednie nem csak a testi tünetek enyhítésére, hanem a pszichoszociális rehabilitációra és a társadalomba való beilleszkedés segítésére is.

Második daganat

A rosszindulatú daganatból gyógyult gyermekek későbbi életük során kb. 30-szor gyakrabban betegednek meg ismételten daganatos betegségben, mint az átlag populáció.

Rendkívül fontos tehát ezen betegek tartós követése és a megfelelő szűrővizsgálatok elvégzése.

A második tumor előfordulási gyakorisága a követési idővel nő. 25 évvel a kezelés befejezése után az ismételt daganat előfordulási valószínűsége már meghaladhatja a 10%-ot!

Prof. Dr. Kovács Gábor, az MTA doktora

Hasonló cikkek

Gyermekkori limfómák

 2019. 11 22. Limfóma

A daganat, vagy más szóval tumor, tulajdonképpen kontroll nélkül szaporodó sejtek halmaza, melyek a tumorról leválva a szervezet más részein is megtapadhatnak, ezzel áttéteket, metasztázioskat létrehozva.

Lágyrésztumorok gyermekkorban

 2019. 11 22. Lágyrésztumor

A lágyrészszarkómák csoportja számos különböző rosszindulatú daganatot foglal magába, melyek kiindulhatnak izmokból, kötőszövetekből, ízületekből, idegszövetből, zsírszövetből. A lágyrészszarkómák a lágyrészek éretlen őssejtjeiből indulnak ki.